Vicces sztori: lám, más apák is szét vannak csúszva – Apablog (52. rész)

írta Henrik L. 841 views0

Szülőnek lenni nem könnyű dolog. Két gyerek és a meló mellett az ember képes elfelejteni fontos dolgokat, de jó látni, hogy más is csinál őrültségeket.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Vasárnap megint szülinapi bulira volt hivatalos Lili lányom, amit az egyik budapesti játszóházban tartottak. Szerencsémre Enikő bevállalta a dolgot (a múltkori szülinapon jól érezte magát, és Lili sem balhézott sokat), így szombat délelőtt ő vitte el nagylányunkat a szülinapra, én pedig otthon maradtam a kicsi Blankával.

Most nem a velünk történt eseményekről szeretnék szót ejteni, bár Lili tragikus viselkedése is megérne egy misét, ugyanis hat-hét alkalommal is hatalmas hisztit rendezett piszlicsáré dolgok miatt, így feleségem meglehetősen fáradt és elcsigázott ábrázattal jött haza.

Gábor apuka eltévedt, de ez nem zavarta különösebben

Enikő mesélte, hogy a szülők fél órán keresztül röhögtek Gábor apuka sztoriján, aki nagyjából másfél órás késéssel érkezett meg Andi nevű lányával. Gábor manuálterapeuta, párszor már találkoztam és beszélgettem vele különböző ovis összeröffenéseken. Egy igazi pörgős pasit kell elképzelni, aki rengeteget tud dumálni, szórakoztató is, de egy kicsit talán szétszórt. A lényeg az, hogy mikor megérkeztek, és a szülők kérdezték tőle, hol voltak ilyen sokáig, a következő sztorit adta elő (írói szabadságomat kihasználva átváltok egyes szám első személybe):

„Hát azért késtünk, mert rossz helyre, a Mamutban lévő játszóházba vittem Andit, és kicsit későn esett le a tantusz. Odaértünk Andikával, levettem róla a ruhát, cipőt, és leültettem a többi gyerek mellé, akik egy tortával és pizzákkal teli asztalt ültek körbe.

Nem mondom, hogy sok ismerős arcot láttam, de hát titeket sem ismerlek túlságosan,

így nem aggódtam különösebben, én is leültem nézelődni.”

„Andi egy darabig nyugodtan üldögélt mellettem, közben szemével a barátnőit kereste. Egyszer csak megszólalt, hogy nem látja Emmát, akinek a szülinapja van. Kicsit el voltam foglalva a gondolataimmal, ezért ráförmedtem, hagyjon már békén, nyilván valamelyik mászókán van Emma, keresse meg, ahelyett, hogy mellettem ücsörög! Andi el is ment keresgélni, nekem meg a kezembe nyomtak egy pizzaszeletet, szóval elvoltam, mint a befőtt.”

„Nagyjából húsz perc múlva visszaért a lányom, és legörbülő szájjal közölte, hogy sem Emmát, sem pedig a többi ovitársát nem találja. Ekkor kicsit jobban körülnéztem, és észrevettem egy nagy kiírást a plafonon keresztbe lógatva:

Boldog születésnapot Zsanett!

Na ekkor kicsit levert a víz, lányom ott hüppögött mellettem, így mondtam neki, hogy apának most egy kis időre van szüksége, hogy átgondolja a dolgokat. Azzal elmentem a mosdóba, és gyorsan felhívtam Dávidot (egy apuka, akit ismert Gábor), aki mondta, hogy rossz helyen vagyunk, egy másik szülinapi buliban…”

Olvasd el az előző részt is (kattints)! Maratonfutó esték a négyhónapos Blankával 

A másfél órás késés tehát ennek tudható be, szakadtam a röhögéstől, mikor otthon elmesélte Enikő ezt a történetet. Én is szoktam érthetetlen, utólag nézve baromságnak tűnő dolgokat csinálni apaként, így kifejezetten örülök neki, hogy a megállíthatatlannak tűnő mókuskerékben pörögve más is elbambul, „megcsúszik” kissé, és szerencsés esetben ilyen ártalmatlan, de mások számára szórakoztató szituációba kerül.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!