Úgy döntött, máshol alszik – Apablog (54. rész)

írta Henrik L. 960 views0

Ezt is megéltük. Öt és fél éves kislányom úgy döntött, hogy Szombathelyen nem velünk tölti az egyik éjszakát, hanem három pasival, meg egy nővel.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Jó-jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sógoromék családjáról van szó, amelyben velünk ellentétben két fiú boldogítja a szülőket. Az egyikük a hétéves Máté, aki már iskolás, és imád legózni, a másik pedig az ötéves Áron, aki csak futva tud közlekedni, folyamatosan ugrál, mint a nikkelbolha, és annyi energiája van, hogy elég lenne őt bekötni a paksi atomerőműbe, és akkor nem kéne milliárdokért bővíteni.

Amit mindkét fiú nagyon szeret még, az egymás heccelése, óvatlan pillanatban való megrúgása, megütése, és a folyamatos versengés. Sógoroméknál zajlik tehát az élet,

csönd akkor van, mikor alszanak a fiúk, amúgy mindig történik valami akció: kiabálás, verekedés, baleset, tárgyak leesése, sírás, stb.

A helyzet amúgy javult valamelyest az elmúlt két évben, azt megelőzően, ha vendégségben voltunk náluk, akkor egy óra elteltével elkezdett remegni az arcizmom, felment a vérnyomásom, és gyakran csak azért mentem el a toalettre, mert ott egyedül lehettem, és ha befogtam a fülem, akkor szinte semmit sem hallottam a kinti haddelhaddból. Szóval most elég lájtos volt a hangulat, ráadásul a fiúk meglepő érdeklődést mutattak a négyhónapos Blanka iránt, akit megsimogattak, majd később az ölükben is tartották.

Vicces nézni egy ötéves kisfiút, ahogy kicsi karjaival próbál bölcsőt formálni (mint a felnőttek), hogy abba belerakjuk a kisbabát. Blanka hét kilós, tehát nem egy alultáplált gyermek, a fiúk meg maximum 10-13 kilóval nehezebbek. Ennek megfelelően alaposan meglepődtek, mikor a baba teste a karjaikra nehezedett, hamar szétesett a játékuk, kislányom lecsúszott előbb a combjukra, majd a feje elkezdett össze-vissza nyaklani. Ekkor már közbe kellett lépni, hisz a kisbaba testi épsége az első, ráadásul torkaszakadtából sírt.

Mivel szép időnk volt, a „nagyok” kimentek ugrálni a kertben található trambulinon, de a fiúk hamar összeverekedtek, így sógoromnak kellett rendet tennie. Ettől helyreállt a gyermekek lelki békéje, és meglepően jól eljátszottak egymással a nap hátralévő részében.

Enikő testvére délután megkérdezte tőlünk, mit szólnánk, ha a Lili náluk aludna? Volt már rá példa, hogy nagylányunk a nagymamánál aludt, de azért az mégiscsak más, hiszen vele rendszeresen találkozik Budapesten. Félrehívtuk Lilit, és feltettük neki a nagy kérdést. Meglepődve nézett ránk, majd

óvatosan visszakérdezett: de ugye holnap értem jöttök?

Nevetve megöleltem, és mondtam neki, hogy persze, hiszen a kislányunk, akit nagyon szeretünk. Ez csak egy lehetőség, együtt vacsizhat a fiúkkal, és este biztos megnéznek valami mesét is. Simán belement a dologba, mi pedig nem sokkal később elkezdtünk összepakolni, hogy kocsival visszamenjünk apósomék lakásába.

Olvasd el az előző részt is (kattints)! Lili végre megtanult biciklizni!

A rafkós kiscsaj bepróbálkozott

Másnap reggel Enikő aggódva hívta nővérét, kíváncsi volt, hogy zajlott az este. Lili állítólag nagyon szófogadó volt, ügyesen megfürdött egyedül (azért felügyelet alatt történt a dolog), szépen vacsorázott, majd megnéztek egy mesefilmet a fiúkkal, amit természetesen lányom választott ki.

A fiúk a saját szobájukban aludtak, Lili pedig a sógornőmmel a hálószobában (szegény sógorom kiszorult a nappaliba). Lányom szokásához híven sokáig dumált az ágyban, alig lehetett lelőni, de végül is ez érthető, hiszen ismeretlen környezetben kellett elaludnia.

Sógornőm már sokadik alkalommal szólt rá, hogy most már aztán alukáljon, erre Lili elővette az aduászt:

„sokkal jobban el tudnék aludni, ha meséltél volna valamit, anyu mindig szokott mesélni”.

Ez igencsak inkorrekt megjegyzés volt este 10-kor, hiszen megnézhettek előtte egy hosszú mesét a tévében, így kimaradt a könyvből való felolvasás. Enikő nővére azonban sztoikus nyugalommal kiment egy mesekönyvért, elolvasott Lilinek egy történetet, aki ettől egyből megnyugodott, és tíz perccel később már aludt is.

Másnap egyáltalán nem hiányolt minket nagylányom, pedig csak délután tudtunk érte menni. Hatalmasat játszott a fiúkkal, és az első kérdése az volt, mikor meglátott minket, hogy ma is itt alhatok?

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!