Überelni a lehúzást?

írta Arany Gábor 824 views0

Taxit rendeltem volna, de nem volt szabad autó – szinte mind kint volt tüntetni a Deák tér környékén. Jobb híján kértem egy fuvart Uberen, mert az elérhető volt. Komikus szitu: a taxisok az Uber ellen tüntettek, miközben a malmukra hajtották a vizet.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

500 ft 0 méterért Uberrel

Késő éjszaka hívtam az Uberen, a körútról kellett egy fuvar. Haza akartam jutni hajnali 3 órakor Budapestről Veresegyházra.

Megdöbbentem, mert percek alatt megérkezett az autó. Mielőtt elindultunk, pontosítottam egy-két dolgot, aztán álltunk, mint az a bizonyos nemi szerv a hideg vízben.

Kiderült, alkalmi fuvaros barátunknak ez volt a második hivatalos (vagy éppen a NAV szerint nem hivatalos…) napja, és olyan messze állt a rendszer ismeretétől és a fuvaros szakmától, mint én a géplakatosi állástól. „Számszerűsítve”: fényévnyire, brutálisan messze.

Lövésem sem lenne, hol kezdjem a géplakatoskodást. Valahogy így volt barátunk is a volán mögött. Még megtudtam tőle, hogy előttem ingyen vitte a fiatalokat, mert elfelejtette elindítani az applikációt!

Látva a határozatlanságát, inkább elengedtük egymást – így a jobb volt és biztonságosabb mindenkinek. Szinte ki sem szálltam az egyikből, rögvest érkezett a másik autó. Profinak tűnt a sofőr.

Ahogy beszálltam, megkérdezte, tényleg kimegyünk Budapestről? Remélem – gondoltam, mert nem szívesen sétálnék Pest határától hazáig. Nem is értettem a kérdést.

„Ja, úgy ez esetben a visszafuvart is fizetni kell” – mondta a lehúzós taxisdumát, majd ecsetelte, nem fogja tudni leállítani az applikációt akkor, amikor kiszállok, csak akkor, amikor visszaért Budapestre.

Na ja, én meg nem tudom ellenőrizni, hogy mikor állítja le, akár reggelig is furikázhat, nincs beleszólásom…

Így érthetően nem is kértem a fuvart, de a beszélgetés közben egy laza 500 forintot már le is emelt a rendszer a kártyámról. Mondják, hogy a taxisok drágák…

Itt egy métert sem mentünk, és az egyperces beszélgetésért 500 forintot fizettem. Mikor szóvá tettem, a sofőr megígérte, hogy reggel (miért nem akkor, abban a pillanatban?) első dolga lesz, hogy a központban jelzi, ez téves lehúzás volt. Mondanom sem kell, azóta eltelt nem kevés idő (napok), de az 500 forint nem érkezett vissza.

Mint a taxit és a közösségi szolgáltatást is igénybe vevő és ismerő utas, az egészből azt a tanulságot vontam le, hogy – tisztelet a kivételnek – a fuvaros szakmára ráférne egy nagy adag „fertőtlenítés”. De gondolkozhatnék kertész fejjel is: be kellene az egész effajta fuvarozást „gyomirtózni”, hogy a „gazokat” kiégesse.

Azzal (is) támadják az ubereseket, hogy azok mennek „hozzájuk”, akik nem értenek máshoz. Annak idején a taxisokra ugyanezt mondták. Hogy kinek van igaza? Valószínűleg senkinek és mindenkinek…

Egyszerű gondolkodásra ad okot az a fajta megmozdulás, amit a taxisok a minap csináltak. Kivonultak tüntetni, megbénítani a fővárost. Tették ezt azért, mert „konkurenciájuk” lett.

Újságíró társammal mi magunk is elgondolkoztunk azon, hogy lezárjuk az Andrássy út azon szakaszát, ahol a Magyar Újságírók Szövetségének székháza van, mert akadt olyan újságíró, aki jobb és olcsóbb cikkeket szállít, mint mi.

Mert valahol mi magunk is szállítók vagyunk. Szállítjuk a témát, a cikket, a hírt. És nem nézzük jó szemmel, ha valaki ezt másként csinálja. Egyáltalán, ha valaki belép ebbe a szakmába, és előlünk happol el cikkeket.

Visszanyalt a fagyi

A taxisok nem lettek népszerűek a tettükkel. Sőt! A lakosság többségének az jött le, hogy rinyálnak, ahelyett, hogy saját szolgáltatásukra koncentrálnának.

Amellett, hogy nem lettek népszerűek, még egy baklövést elkövettek:

a konkurenciának olyan reklámot csináltak, amit az uberesek fizetve sem tudtak volna. Egy nap alatt a legtöbbet keresett szó lett az Uber, és a mobilapplikációk letöltési versenyében is hasítottak.

Konkrétan egy nagy köszönömmel tartoznak az uberesek a taxisoknak. Vicces. Miközben mindez viccnek meg durva.

A mostani taxisblokádot (legalábbis a kirobbanásakor) sokan elkezdték hasonlítani a híres 1990-es évekbelihez. De itt most valami nagyon félrecsúszott.

A ’90-es taxisblokádnál közös volt a cél, a drága üzemanyag, ami mellé a lakosság is oda tudott állni. Persze mai fejjel mosolygunk azon, hogy akkor az 56 forintos árnál szakadt el a cérna. Ma 300 forint körül mozog az ár.

A mostani tüntetés nem „közérdekért” folyt, saját magukért, illetve egy olyan szolgáltatásért, ami a digitális világ fejlődésével tört elő. Mondják közgazdászok, hr-es szakemberek, hogy nagyot változott a világ, az elmúlt évtizedben nagy hagyományokkal rendelkező szakmák szűntek meg, miközben olyanok születtek, melyek eddig nem léteztek.

Valamiért a taxisok mindig siránkoznak – és ezt még taxis barátom is megerősíti. Ő is ezt látja a szakmájában.

Ahelyett, hogy korrekten, tisztán tolnák az ipart, mindig azt nézik, hogy most éppen miért tol ki velük a világ. Mert valamiért velük mindig.

Miközben a világ fejlődik, átalakul, azért marad egy biztos pont: a taxisok gondolkodása…

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!