Szürreális sci-fi Colin Farrell-lel: a párkapcsolat szó szerint életet ment

írta Henrik L. 1 354 views0

A Lobster nem egyszerű film. Hollywoodnak még az árnyéka sem vetül rá. Egy művészi, megdöbbentő társadalomkritikát láthatunk, melyben neves színészek remekelnek.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Colin Farrell azért zseniális, mert bár A-kategóriás színésznek számít, nem az a fontos neki, hogy félmilliárd dollárt hozó hollywoodi kasszasikerekben szerepeljen, hanem a film forgatókönyve és különlegessége.

Bár teljesen más karakter, életútját és szerepválasztását Johnny Deppéhez tudnám hasonlítani, bátran választ művészfilmeket, vagy olyan alkotásokat, amelyben a látványvilágnál sokkal fontosabb a valós mondanivaló. Ilyen filmje volt Farrellnek a Kasszandra álma, az Erőszakik, a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma, az Igazság nyomában, és még sorolhatnám.

Kép forrása: IMDb.com
Kép forrása: IMDb.com

A Homár (The Lobster) egy párhuzamos jelenbe kalauzol el bennünket, ahol csak a párban élők érdemlik meg az emberi életet, akik szinglik, vagy valamilyen oknál fogva egyedülállókká válnak (meghal a feleségük/férjük, vagy különválnak), azoknak egy speciális intézménybe kell költözniük, ahol 45 napjuk van szerelembe esni és új partnert találni, ellenkező esetben egy általuk választott állatfajtává változtatják őket egy különleges masina segítségével. Ja és még egy érdekesség, az intézmény lakói minden nap „vadászatra” indulnak, ami azt jelenti, hogy a környező erdőben meglapuló, törvényen kívüli szingliket kell megölniük, vagy elkapniuk, és így minden egyes trófea után plusz egy nap jár az intézményben való életre és ismerkedésre.

Az alapsztori tehát eleve nagyon érdekes, Colin Farrell egy pocakos hasú, szomorkás, bajuszos középkorú pasit játszik, aki újonnan kerül az intézménybe, és ha nem jön össze neki a pártalálás, akkor homár szeretne lenni, mert az legalább száz évig él, és egész idő alatt termékeny.

Kiváló fényképezés, rabul ejtő zenei betétek

A film azért szenzációs, mert nem akar szenzációs lenni. Semmi hollywoodi, túljátszott díszletek, az egész annyira hétköznapi, már-már olcsónak tűnő, hogy akár magyar művészalkotás is lehetne. Egy erdő közepén lévő hotelben játszódik a cselekmény, Colin Farrell pedig ragyogóan alakítja a magába roskadt, apatikus 40-est, aki bízik abban, hogy rátalál a szerelem, de egyébként homárként is simán el tudja képzelni az életét.

Kép forrása: IMDb.com
Kép forrása: IMDb.com

A másik főszereplő az általam nem túl kedvelt Rachel Weisz, de az ő színészi teljesítményét sem érheti kritika. A cselekmény lineárisan bontakozik ki, azt is mondhatnám, ez nem egy gyors mozi, azonban egy pillanatra sem éreztem unalmasnak.

Remek jelenet, mikor a hotelben élőket kivezénylik a vadászatra, és miközben altatópuskával rohannak az erdőben, a képkockák le vannak lassítva, kellemes komolyzene szól a háttérben, mely éles kontrasztban van a látottakkal.

Kemény társadalomkritika. A mi világunk sem jobb ennél

Az ember eleinte ledöbben, hogy Úristen, ez milyen beteg film, és milyen agyalágyult társadalmat mutat be. Aztán rájövünk, hogy ez semmivel sem rosszabb, mint azok a helyek, ahol körülmetélik a nőket, vagy arra kényszerítik őket, hogy eltakarják a testüket, teljesen alárendeljék magukat a férfiaknak, és még egy ellenük elkövetett nemi erőszak esetén is ők a hibásak.

Kép forrása: IMDb.com
Kép forrása: IMDb.com

Ezt is olvasd el (kattints ide)! Igényesen elkészített misztikus horror-dráma: Londoni rémtörténetek-sorozatkritika

Az emberi korlátoltságot is szenzációsan érzékelteti a mű, mert csak akkor lehet együtt valaki a szerelmével, ha valami látványos közös tulajdonságuk is van, például mindketten sánták, vagy rövidlátóak, esetleg rendszeresen vérzik az orruk.

A film rendezője, és a forgatókönyv társírója a görög Yorgos Lanthimos, aki a Homárral gyaníthatóan felhívja magára a szakma figyelmét. Az IMDb.com-on a nézők 7,2 csillaggal jutalmazták az alkotást, a kritikusok pedig 81 pontot adtak neki a százból. Ezúttal inkább a kritikusokkal értek egyet.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!