Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, na de meddig?

írta AMH 5 354 views0

Állítólag magyarnak a legnagyobb farkasa a magyar. Főleg luxushajókról érkeznek olyan „legendák”, miszerint lépten-nyomon nagyon szeretünk egymásnak alátenni. Az alábbi tanulságos interjúból kiderül, nem kell ahhoz dolgoznod vagy bármit tenned, hogy közutálatnak „örvendj”. Ha azt tervezed, hogy külföldre mész majd egyszer gürcölni, vagy ott élni, és vinnéd/hívnád a párodat is, érdemes tudni, milyen kellemes, de leginkább kellemetlen élmények érhetnek téged vagy akár őt is. Lássuk hát rendhagyóan egy nő szemével, milyen is külföldön…

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Régebben vendéglátással foglalkoztam, jelenleg pedig egy külföldi munkára várok, amit a tervek szerint áprilisban kezdhetek el – kezdi a beszélgetést a huszonegy éves Hamala Lívia.

Miért döntöttél úgy, hogy Ausztriába költözöl?

A legfőbb indok a párom volt. Ő kiment már régebben, én pedig nem akartam volna nélküle itthon maradni, és mellesleg utazgatni is nagyon szeretek. Jó néha kiszakadni a megszokott közegből, és friss levegőt szívni, idegen kultúrákkal találkozni. Impulzusokat átélni, amitől megújulsz, amitől más lehetsz. Talán egy kicsit jobb is.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, na de meddig?Csak lelki támogatást nyújtottál a párodnak, vagy munkát is kerestél?

Csak lelki támaszt nyújtottam. Jobban mondva, inkább ő nekem! Sokan gondolják, hogy otthagyják az országot, szerencsét próbálnak, de azért éles helyzetben már nem leányálom.

Úgynevezett personal houseokban éltetek, ahol az idők során kialakul egy zárt közösség. Hogyan sikerült beilleszkednek?

Sehogyan! Nagy volt a korkülönbség és sok volt a rosszindulat. A legtöbben nem felnőttek módjára viselkedtek. Tudtam, hogy a párom barátai, ezért megpróbáltam kedvesen, segítőkészen nyitni feléjük – már csak miatta is –, de viszonzásul csak elutasítást, és mérhetetlen kegyetlenséget kaptam tőlük. Főleg azok részéről, akikről tudtam, hogy korábban egy-egy buli erejéig összeszűrték vele a levet. Sosem felejtem el a savanyú, irigykedő arcukat, amikor először megláttak.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, na de meddig?

Ahogy a mondás is tartja: magyarnak a magyar a legnagyobb farkasa. Ez az elv sajnos ellened is érvényesült. Mi volt az, ami a legjobban fájt? Szerinted miért bánthattak?

Fiatal vagyok és előttem az élet, ezek az emberek pedig megkeseredettek voltak és borzasztóan unatkoztak. Szórakoztatónak találták, ha rendkívüli fantáziájukkal hazugságokat állíthattak rólam.
Ami a legjobban fájt, hogy ezzel nem csak engem, hanem a páromat is bántották, amit nehezen viseltem el. A vicc az egészben, hogy nagyítóval keresték a hibákat, egyfajta társadalmi kórlelet volt ez a társaság.
Ha valaki nem szimpatikus, vagy úgy érzik, hogy a területükre léptek, akkor azonnal „akcióba lendültek”. Ha idehaza maradtunk volna, biztosan máshogyan történnek a dolgok…

Gondolom, megfordult a fejedben, hogy szeded a cuccod, és indulsz haza – de maradtál persze. Mibe kapaszkodtál? Mi adott több erőt a folytatáshoz?

A páromba és a kitartásomba kapaszkodtam. Annál keményebb fából faragtak, ráadásul nem akartam azt se, hogy lássák, mennyire szíven tudtak ütni egy-egy megjegyzésükkel.

Csak tűrtem és hamiskásan mosolyogtam. Az erő velem volt. De ami a legtöbbet adta: tudtam, hogy mi egy pár vagyunk. Barátságok lehetnek emberek között, de az igazi kapocs a szerelem.

Az keményebb, mint a látszatbarátság. Nagyon nehéz volt a páromnak is, mert ő két tűz közé került. Ott voltak a barátai, és ott voltam én, a szerelme.

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő, na de meddig?És melléd állt?

Próbálta kerülni a konfliktust, ezért sokszor úgy éreztem, hogy mégis egyedül vagyok. Nem formált határozott döntést az ügyben.

Ő egy elég gyengéd lélek és más az értékrendje is. Nem szereti a veszekedéseket, és mindenkivel mindig jóban akar lenni. Addig kerüli a konfliktushelyzeteket, ameddig csak lehet. Persze eljön az a pont, amikor elvártam volna, hogy kiálljon mellettem – mert a nők már csak ilyenek, elvárják, hogy egy férfi kiálljon mellette. Ha kell, akkor a barátaival szemben is! Én hasonló helyzetben biztosan így tettem volna. Jó lecke volt ez neki is.

Ezt is olvasd el (kattints)! Csaba Németországból: A németek gyakorlatiasabbak, mint mi

Megoldódott a konfliktus vagy maradt az ellenséges viselkedés?

A végére volt, akivel jóban lettem, szórakozóhelyekre jártunk, azonban ez is inkább olyan volt, mint a karácsonyfa, ami látszólag díszes, viszont szúrós. Átmenetileg el lehet takarni giccses gömbökkel, de hosszú távon minden álarc lehullik. Csak ezt sokan elfeledik.

Március végén, április elején vissza kell mennetek. Milyen reményekkel vágsz neki az újabb kalandnak?

Teljes erőbedobással. Gyakorlom itthon a nyelvet, próbálok felkészülni a lehetetlenre is. Tudni kell, idehaza mindent máshogyan lát az ember. Ha most is kint lennék, valószínűleg nem ezt mondanám, nem lennék ennyire „kihevert”.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!