Lili végre megtanult biciklizni! – Apablog (53. rész)

írta Henrik L. 971 views0

Nagylányom már öt és fél éves, de még mindig futóbiciklit használ. Többször próbálkoztunk nála a normál kerékpárral, de eddig keményen ellenállt. Szombathelyen azonban végre megtört a jég.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Lili finoman szólva kinőtte már a futóbiciklijét, amit nagyjából három éve használ. Többször fel kellett már emelni a nyerget, legutóbb a maximum jelzést is túlléptük két centivel, így a csavar már alig fogta az acélcsövet.

Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy lányom groteszk látványt nyújt a kétkerekűn, de az tény, hogy a kortársai többsége már rendes, pedálos verziót használ. Pedig tavaly nyáron és idén is próbálkoztunk nála, ugyanis keresztanyám szerzett egy remek, sárga-zöld színű, kontrás példányt, ami pont az ő mérete.

Reményeink megalapozottak voltak, hiszen egyensúlyozni már rég megtanult, és korábban a háromkerekűjén a pedálozás is ment neki. Azt gondoltuk, nem lehet nagy kunszt a kettőt összehozni.

Lili nem a kitartásáról híres, mindenképp kell neki sikerélmény, már a gyakorlás korai szakaszában. Sajnos a nyári próbálkozások teljes kudarccal végződtek, bár mintha direkt bénázott volna a biciklin.

A lényeg az, hogy egyszer-kétszer eldőlt a sárga-zöld csodával a fűben, aztán elkezdett mérgelődni, majd hangosan ránk kiabált, hogy „én sosem fogok megtanulni biciklizni, ez olyan nehéz!” Próbáltuk megnyugtatni, és türelemre inteni, de mintha a falnak beszélnénk, így nem erőltettük tovább. 

Olvasd el az előző részt is (kattints)! Vicces sztori: lám, más apák is szét vannak csúszva

A fiú unokatesók és a versengés felkeltette benne a vágyat

Múlt héten Szombathelyre utaztunk, meglátogatni Enikő szüleit és testvérét, akinek két kisfia van, nagyjából Lilivel egyidősek. Nagyon szeretik egymást a gyerekek, jókat játszottak egymással, kergették egymást a kertben, bunkert építettek a nappaliban, stb.

Délután elmentünk sétálni együtt, Blankát toltuk a babakocsiban, a „nagyok” pedig biciklivel vágtak neki az útnak. Lili persze hamar hátrányba került a versengésben, hiszen futóbiciklivel nem lehet tartani a pedálos kétkerekűek által diktált tempót, márpedig a fiúk apait-anyait beleadtak.

Lányomnál többször elszakadt a cérna, bosszankodott amiatt, hogy nem tudja utolérni a fiúkat, és haragudott rájuk, amiért nem várják őt meg. Megkérdeztem tőle, hogy ki akarja-e próbálni a méretben hozzá passzoló pedálos kerékpárt, és egyből igent mondott.

Erősen megmarkoltam a nyakánál a kabátot, és először csak a kormányzásra koncentráltunk. Hamar hozzászokott a szélesebb kormányhoz, az egyensúlyozással semmi gondja nem volt, így mondtam neki, kezdje el tekerni a pedált.

Ez egy kicsit nehezebben ment, ugyanis kényelmes a lelkem, és eleinte nem volt hajlandó folyamatosan tekerni, hiszen az nehézséggel jár.

„Márpedig ha meg akarsz tanulni rendesen biciklizni, akkor tekerned kell azt a pedált Lili, különben nem halad a járgány”

– mondtam neki.

Hamarosan egész ügyesen ment neki a projekt, így miközben mellette futottam, szóltam neki, hogy most elengedem a nyakát, de végig itt leszek mellette, ő csak tekerjen, nézzen előre, és kormányozzon. Őszintén szólva arra számítottam, hogy el fog esni, ehhez képest baromi ügyesen terelgette a kétkerekűt, sőt szépen meg is tudott vele fordulni anélkül, hogy letette volna a lábát. Lili ezt követően nem is akart már leszállni a bicikliről, amiből lett egy kis balhé az unokatesóval, de végül érvényesült az örökérvényű törvény: mindig az történik, amit a nő akar…

A sors ismét megmutatta nekünk, hogy nem érdemes erőltetni semmit a gyerekeknél, és akkor sincs baj, ha valami nem akkor történik meg, amikor a „nagykönyv” szerint meg kéne történnie.

A futóbicikli minden bizonnyal Blankáé lesz (sok víz fog lefolyni még a Dunán, míg birtokba veszi), mi pedig elkezdhetjük nézegetni a gyerekbicikliket, mert valami azt súgja, Lilinek nem igazán tetszik a keresztanyáméknál lévő sárga-zöld kerékpár.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!