Győzelemmel felérő 1-1 a horvátok ellen. Erre a teljesítményre lehet alapozni!

írta Henrik L. 1 762 views0

Az első félidőben még nem igazán sikerült felvenni a ritmust, de a második játékrészre magára talált a csapat, és teljesen eltüntette a két válogatott között lévő markáns értékbeli különbséget.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Hetek óta az folyik a sajtóból, milyen jó, hogy Bernd Storck magasan jegyzett ellenfeleket talált a felkészülési meccsekre (Horvátország, Németország, és minden bizonnyal Elefántcsontpart), mert ez viszi előre az együttest. Ezzel maximálisan egyetértek, ugyanakkor biztosra veszem, a magyar szurkolók nagy része a jelenleg érezhető hurráoptimizmusból pillanatok alatt esett volna át mély depresszióba, ha mondjuk Mandzukicék elagyabugyálnak minket 3-0-ra. És azt kell mondanom, hogy egy ilyen eredmény is benne volt a pakliban, hiszen a horvát játékosok európai élklubok meghatározó futballistái, szervezettek, kiváló mentalitásúak, magabiztosak, a kezdőcsapatuk összértéke pedig 166 millió euró, szemben a mieink 16 milliós értékével.

Szerencsére azonban nem múlt el nyomtalanul Dárdai Pál, valamint Bernd Storck munkája, Dzsudzsákék ott folytatták, ahol tavaly novemberben a norvégok elleni pótselejtezőn abbahagyták. Az első félidőben még akadozott a gépezet, Storck mester szavaival élve „túlságosan tiszteltük az ellenfelet”, és mivel Mandzukicék nyomás alatt tartották a védelmünket támadásokat csak elvétve tudtunk vezetni.

A védelmeket dicséri, hogy tiszta gólhelyzet alig adódott. Az rövid időn belül kiderült, hogy ez nem egy lébecolós barátságos meccs lesz, a horvátok is komolyra vették a figurát, nem úgy, mint a portugálok a Bulgária elleni találkozót, ahol totógyilkos módon ki is kaptak 1-0-ra.

Minden szempontból felvettük a versenyt a horvátokkal

Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna, hogy Horvátország ellen 50-50%-os labdabirtoklást érjünk el, márpedig szombaton ez volt a helyzet. Emellett a kapura lövések (3-3), a kaput eltaláló lövések (2-2), és a gólok tekintetében is megegyezik a statisztika, de mi jóval többször rúghattunk szögletet (8-2). Az is igaz, hogy többet szabálytalankodtunk (22-13), de ezt inkább dicséretnek szánom, hiszen végre a jó értelemben vett agresszivitás is jellemzi játékunkat. Guzmics Richárd röviden így értékelte a találkozót:

Jó mérkőzésen ikszeltünk egy erős csapattal, mindenképpen megbecsülendő ez a döntetlen. Az első félidőben nem nagyon tetszett a játékunk, nem mertük felvállalni a labdakihozatalt, volt, hogy lecsúsztunk a védekezésben. Ezért is kaptunk gólt. A második félidőben megváltozott minden, jobban uraltuk a középpályát, voltak helyzeteink.

A védő tökéletesen fogalmazta meg a látottakat.

A védelmünk a gólt okozó hibát leszámítva stabil volt, a középpályások közül pedig megint kiemelkedett Kleinheisler László, aki annak ellenére, hogy alig kap szerepet a Werder Bremenben, hihetetlen magabiztossággal rendelkezik, és két remek távoli lövése is volt. Nikolics szélsőként is megállta a helyét, és bár Dzsudzsák haloványabb volt önmagához képest, gyönyörű szabadrúgásgóljával jelezte, kihagyhatatlan a válogatottból.

Nagyon fontos tanulsága volt a mérkőzésnek, hogy a srácok kondival is bírták a tempós mérkőzést, nem esett szét a játékunk az utolsó 5-10 percre, sőt az egyenlítés után még feljebb is váltottunk egy sebességi fokozatot!

Storcknak sikerült egy szintre hozni a társaságot

Kiemelkedően gyenge teljesítményt nem láttam magyar oldalon, ami szintén komoly előrelépés, mert például Sebők Viliék idején azt kellett nagyítóval kutatni, melyik futballista játszik legalább egy kicsivel jobban, mint a sokat bénázó, lassan reagáló társai. Azért a védelemből hiányzik Juhász Roland és Kádár Tamás (ő sérült volt), de a középpályán és a csatársorban tulajdonképpen a bőség zavarával küzd Bernd Storck, amit hihetetlenül jó érzés leírni.

Ante Cacic, a vendégek szövetségi kapitánya így vélekedett a magyar válogatottról a lefújás után:

Magyarország játékával bizonyította, hogy a nyári Európa-bajnokság teljes jogú résztvevője, a kontinensviadalig ráadásul még hátra van két és fél hónap, amely alatt gyengébbek bizonyosan nem lesznek.

Zene ez a hosszú évtizedek óta diétán lévő magyar drukkerek fülének, és ha még egy kicsit sikerül csiszolni a csapatjátékot, valamint a taktikát az Eb-ig, akkor a csoportból való továbbjutás gondolatával is kacérkodhatunk.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!