3 meggyőző ok, amiért csudajó családot alapítani – Apablog (56. rész)

írta Henrik L. 1 681 views0

Egy gyerek kis család, két gyermek már közepesnek mondható, legalábbis magyar szinten. Enikőnek, Lilinek és nekem rengeteget adott Blanka jelenléte, mondhatnám úgy is, helyére kerültek a dolgok.

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Az ember élete gyökeresen megváltozik, ha gyermeke születik, ezt nem is érdemes tagadni. Ahogy azt sem, hogy valóban sok lemondással jár ez a „buli”, csökken a barátokkal való meccsnézések, vedelések száma, adott esetben kilép a férfi a zenekarából, nem lehet akkor és oda menni, ahová épp eszünkbe jut.

A korábbi szabadság tehát jelentősen lecsökken, főleg akkor, ha jó apák, és jó férjek szeretnénk lenni. De vajon baj ez? Én igazi bulizós pasi voltam, sűrűn eljártam otthonról a tízes-, húszaséveimben, és néha most is van rá igényem. Azonban 27 éves koromban, miután leesett, hogy én bizony túl fogom élni Kurt Cobaint, Jimi Hendrixet és Jim Morrisont – általam nagyra tartott zenészeket, akik mind 27 esztendősen dobták fel a pacskert –, és kezdett kicsit unalmassá válni a „nagybetűs élet”, rájöttem, hogy

kell egy igazi nő, akit szeretek, és akivel családot alapíthatok. Életem legjobb döntését hoztam akkor.

Olvasd el az előző részt is (kattints)! A reklámok káros hatása: Lili varázspálcát szeretne

Első ok – az a fránya ego végre kap egy hatalmas pofont

Tegye minden gyermektelen férfitársam szívére a kezét, és vallja be őszintén, hogy a világon saját magát tartja a legfontosabbnak, a saját boldogságát és szükségleteit. Na jó, valószínűleg 5-10 százalékunk valóban önzetlen, önfeláldozó, és bölcsebb, mint a többiek, akiknél a rohadék ego irányít, amiről hamisan azt gondoljuk, hogy tulajdonképpen minket takar, de egyébként nem. Ennél sokkal többek vagyunk, minden ember, csak gyakran nem tudunk különbséget tenni a lelkünk és az egónk között.

A legtöbben megtapasztaljuk életünk során azt az érzést, hogy elegünk van magunkból, az önzőségünkből, a makacsságunkból, és még a hülye dumánk is fáraszt.

A családi élet egyszerűen megtanít minket arra, hogy harcoljunk az egónkkal,

mert amikor a nyakunkba szuszog egy illatos, négyhónapos, csillogó szemű kisbaba, aki a mi utódunk, akkor az a belső kis önző patkány kap egy hatalmas pofont (meg is érdemli), ugyanakkor a lelkünk boldoggá válik és szárnyal.

A nő is akkor válik igazi Nővé, ha gyermeke születik, és szerintem a férfiaknál is erről van szó. Amióta apa vagyok, hálás vagyok a sorsnak azért, hogy ezt az utat választottam, mert teljesebbé váltam, önzetlenebbé és felelősebbé.

Második ok – akkor is kapsz egy életcélt, ha nem volt ilyened

Nekem nem volt különösebb életcélom, már persze azon kívül, hogy kerestem az élet értelmét, szórakoztam, és vártam a sült galambot. Bár a húszas éveim eleje óta dolgozom, azt a legnagyobb jóindulattal sem lehet rám mondani, hogy karrierista lennék, sosem akartam a hónap dolgozója lenni, vagy elképesztő magasságokba jutni a ranglétrán. Ez egy kicsit megváltozott az utóbbi években, de talán most értem el az egészséges mértéket. Szóval

nem volt különösebb életcélom, azonban abban a pillanatban éreztem, hogy már van, amikor első gyermekemet, Lilit a kezembe fogtam, és ez csak fokozódott Blanka érkezése óta.

Fontos számomra, hogy ennek a két kislánynak mindent meg tudjunk adni, amire szükségük van, és okos, boldog felnőttekké váljanak! Enikővel például most arra gyűjtünk, hogy egyszer majd tudjunk venni egy lakást a gyerekeknek, hogy valamivel segítsük őket az életben való elindulásban.

Harmadik ok – nincs többé üres lakás otthon, nem leszel többé magányos

Most nem szeretnék belemenni abba, hogy jó néhány férfitársam a családban is elképesztően magányos tud lenni, szerencsére ez rám nem jellemző. Azt hiszem a titok nyitja az, hogy az ember ne hidegüljön el a feleségétől, mert akkor az egésznek lőttek.

Ha nincs szeretet, nincs intimitás a két szülő között, akkor mérgezett lesz a családi élet.

Én sosem szerettem egy üres lakásba hazamenni, mérhetetlenül lehangoló és szomorú érzés. Az elmúlt kilenc évben nem is kellett ezt megtapasztalnom, és hatalmas erőt, energiát ad, mikor egy haverokkal rendezett pókerparti után, éjjel 12-kor arra megyek haza, hogy nagylányom az ágyában horkol, és mikor látom, hogy már megint kitekert végtagokkal alszik az ágyán, elmosolyodok és megmelegszik a szívem.

Aztán bemegyek a hálószobánkba, ahol Enikő sziluettjét veszem észre, az ágy közepén pedig egy picike, szuszogó kis emberkét, Blankát, akit egyszerűen muszáj megpuszilgatni elalvás előtt. Nem csoda, hogy a felmérések is azt mutatják, hogy a családban élő férfiak szervezete sokkal ellenállóbb a különböző betegségekkel (szív, magas vérnyomás, agyvérzés, stb.) szemben, mint azok, akik szingli életformát folytatnak 50 évesen is…

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!