3 vicces-kínos sörös sztori, mely happy enddel zárult

írta Ladányi Norbert 1 647 views0

Kínos, amikor egy nő véletlenül leönt a sörrel, majd letisztogatja a ruhádról, még ha intim testrészt is érint ezzel. Még kellemetlenebb, amikor a sörkoktél olyan képességekkel ruház fel téged, aminek folytán bátran és őszintén beolvasol a főnöknek, nem számolva a következményekkel. Amikor pedig egy családi hagyományt rúgsz fel azzal, hogy sört viszel vendégségbe, noha a párod rokonai tradicionálisan borral ünnepelnek, akkor te sem találnál szavakat a helyzetre. Pedig mindhárom esetben a sör került ki győztesként, úgyhogy én fel is bontok egy Ottakringert. Proszit!

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Amikor a sör kerítőt játszik

Képzeljetek el egy dúskeblű, szőke nőt. Megvan? Na én egy ilyen csajt szemeltem ki magamnak egy bulin. Ültem a barátaimmal, de folyton ránéztem a nőre, akinek a neve Kinga volt, a kezében pedig egy doboz sört tartott.

Nos, én sohasem kedveltem a sört, pedig egy férfitól elvárás, hogy szeresse azt. A keserű íze miatt lehet, hogy eddig hanyagoltam. Inkább bort ittam, abból is a félszáraz volt a kedvencem. A partin is épp fröccsöztem, amikor „Boci” (a cimborám beceneve) és közém lépett Dóri, aki csak egy kis sört akart kitölteni magának az asztalról, de olyan szerencsétlenül tette, hogy a pohár eldőlt, majd végiggurult félkörben úgy, hogy a tartalma a haverom lábára folyt, de kaptam én is az italból, méghozzá egy keveset az ágyékomra.

Boci egyből ment a mosdóba, én pedig csak ültem, és néztem ki a fejemből. Dóri zavarában előkapott egy papírzsebkendőt és

elkezdte felitatni az ágyékomról a sört.

3 vicces sörös sztori

Mondtam, hogy elég lesz, de nagyon szégyellte magát, így folytatta, aminek én ugyan nem örültem, de lent sajnos szemmel láthatóan egyre inkább – ha értitek mire gondolok.

A társaság negyede nem ismert, így még kínosabb volt, amikor Dóri konstatálta, hogy a papírzsebkendő ugyan nem itta fel a sört a nadrágomból, viszont én ágyéktájt igen merev lettem. Ettől aztán még cikibbnek éreztük a helyzetet, ami egy idő után persze lecsengett.

Dóri nem dúskeblű, inkább normális idomokkal megáldott sötétbarna hajú csaj, akivel immár volt közös témánk, sőt az is felvetődött, ha én öntöm le véletlenül, és törölgetem fel onnan, esetleg a mellkasáról, mit szólt volna. Nos, azt válaszolta, hogy

felpofozna egy ilyen helyzetben, de most, hogy többet dumáltunk, jobban megismert, így talán hagyná. És mást is…

Azóta eltelt pár hónap vele. Jól kijövünk, és tervezzük az összeköltözést is. Mellette megszerettem a sört, igaz, a keserűbbeket továbbra sem iszom, de a lágyabbakat és a különlegesebbeket – kézművesitalokat – igen. Azóta nem öntött le, de elgondolkodtam, mi lett volna ha akkor nem teszi meg. Lehet most Kingával lennék… Azt hiszem inkább a sörben maradok a „szőkéknél”.

Tommy (29 éves)

Sörkoktélba fecskendezett őszinteség és bátorság

Ismeritek azt a főnöktípust, amelynek megvan a maga kis csapata, kedvencei, és másokat nem enged a körbe? Az enyém ilyen. Hiába jövök én vagy más kiközösített kolléga egy jó ötlettel, annak kivitelezését az egyik kis favoritjára bízza, és naná hogy

nem a jó gondolat gazdáját veregeti hátba.

Céges összejövetelen voltunk, amikor is Zoli kollégám, barátom meginvitált egy koktélra. Az ital barna és talán világos sört is tartalmazott, de volt benne whiskey, valami szirup, és ha jól emlékszem likőrt is kevert hozzá a bárpultos. Amúgy is szeretem a barna sört, de ez az ízkombináció egyszerűen frenetikus volt.

Mindig ügyelek, főleg ilyen vállalati partikon, hogy ne igyak többet a kelleténél, így tettem most is. Azonban a főnökkel illik koccintani, a többiekkel pedig sört kortyolgatni. Amikor éreztem, hogy a fejembe szállt az ital, utána vizet kértem, azonban ez már nem segített.

Nem voltam részeg, viszont bátrabb és őszintébb igen.

Sajnos a főnökömnek, Gyuszinak van még egy olyan rossz tulajdonsága is, hogy imádja dicsérni az ő kis „fiait”, minket pedig úgy néz semminek, mint te vagy én az üveget. Csakhogy ez az „üveg” most megmutatta, hogy ha akar, tud kemény is lenni.

3 vicces sörös sztori

Felbátorodva, a kis körbe befurakodva,

elkezdtem kritizálni a munkájukat,

rámutatva, hogy az eredeti ötlettől mennyire tértek el, de nyilván nem tették volna, ha a terv az övék, és nem az enyém vagy a kollégámé. Így hát persze félresiklott a reklám, és nem azt az üzenetet közvetítette, amit eredetileg szántunk neki, de még így is jó volt, mert az alapkoncepció megmaradt – a mi alapötletünk. Majd színpadiasan égbe emeltem a sörömet és már koccintottam volna a főnökkel, de elhúztam az üveget, mondván

ha ismerné a történelmet, akkor nem koccintana.

Mentségemre legyen szólva, eleinte nem éreztem a sörös koktél erejét, így bátorkodtam többet inni, és amikor már a fejembe szállt, inkább vizet ittam. Türtőztethettem volna magamat, diplomatikusan is megmondhattam volna az igazat, azonban utólag belátom, hogy néha nem árt, ha kimondjuk feketén-fehéren, mit gondolunk – persze mindenkit arra bátorítok, hogy ne becsiccsentve tegye ezt, azaz vigyázzon a koktélokkal (is)!

Néhány nap telt el az incidens óta, amikor is Gyula behívott az irodájába, és megbízott azzal a feladattal, hogy beszéljek egy ügyféllel, akivel együttműködést szeretnénk kialakítani a jövőben. Megtisztelő volt, hogy én kaptam a nagy halat.

Érezhetően másképpen kezelt a főnök ezután,

jobban kiemelt, mint korábban, persze tudatában vagyok annak, hogy ez rosszul is elsülhetett volna.

Az incidensről nem beszéltünk soha, de gyűléseken kikérte a véleményemet és mások mellett Zoli barátomét is. Már nem nézett keresztül rajtunk. Megkockáztatom, többre is tartott a kedvenceinél.

K. Róbert (36)

A sör megtörte a hagyományt, megmentve a konok após születésnapi partiját

Apósomnál akaratosabb embert még nem láttam. Amit egyszer a fejébe vesz, onnan ki nem veri, az biztos.

Konok férfi saját szigorú szabályrendszerrel, amit ha nem tartasz be, első számú ellenséggé lépsz elő a szemében.

Én nem ismerem a törvényeit, de szerencsére van egy mentsváram: a lánya, aki már a feleségem. Ő tudja egyedül kezelni az apját, mindenki más elvérzett a „háborúban”. Talán anyósom még az, aki tud hatni rá, de inkább csak ráhagy.

Apósom születésnapjára voltunk az akkor még menyasszonyommal hivatalosak. Munkából mentem ki a vidéki házukhoz, Móni már ott volt a szüleivel és a vendégekkel. Gondoltam nem megyek üres kézzel, ezért sört vittem jó néhány dobozzal. Az ajándék Móni kocsijában volt, még mielőtt azt hinnétek, nem készültünk.

Amikor megjelentem, örömmel fogadtak, de

amikor elővettem a sört, apósom kérdőre vont, miért hoztam azt, hiszen neki van bora a pincében, ami százszor jobb, s direkt ilyen alkalmakra tartogatja. Ez amolyan családi hagyomány.

Ez a tradíció azért honosodott meg náluk, mert a családban régen volt egy szőlősgazda, aki különböző finomabbnál finomabb borokat készített, amit aztán a családtagokkal összeülve meg is kóstoltak. Ezt a szerepet apuka vette át, noha kevés szőlője van, ebből adódóan pedig kevés bora.

3 vicces sörös sztori

Szóval apósom leteremtett rendesen, amiért olyan galád voltam, hogy sört hoztam, megszentségtelenítve az ő hagyományukat. Ezek után pedig még add át az ajándékot úgy, hogy még vidám legyél. Nem volt aznap valami jó napom az irodában sem, és valószínűleg ingerlékenyebb voltam, mert

miután megkóstoltam a bort, arra azt mondtam savanyú, és én inkább maradok a sörnél, főleg hogy vezetek, borból pedig nincs alkoholmentes ugye…

Apósom elvörösödött, pirosabb volt, mint maga az agyondicsért bora. Olyan színben pompázott mint egy izzó láva, amely kitörve a vulkánból alig várja, hogy leforrázzon. Elkezdődött a vita, amit Móni mérsékelt, de végül én fejeztem be. Megkérdeztem, hogy tulajdonképpen a sörrel van baja, vagy velem. Erre nem válaszolt.

Öröm az ürümben, hogy a bor tényleg savanyú volt, ezt először Móni, majd a többi vendég – a bátrabbja –is megerősítette, amit apósom is kénytelen volt belátni. A rossz hordó tette tönkre a nedűt, és az újbor még csak forrásban lévő must volt, tehát

maradtunk a sörömnél, az egyetlen olyan italnál, amivel ünnepelni lehetett.

Megmentettem a partit, erre anyósom hívta fel apuka figyelmét, akinek a szabályrendszerével továbbra is hadilábon állok, de végül is nem őt vettem el, hanem a lányát. Másik évben már viccesen kérdezte papi, hogy hol a sör, amire én azt válaszoltam, hogy már a pincében hűl a savanyúság mellett, mire apósom azt felelte, hogy lent nem tartanak a teli hordón kívül semmit. Nos, én pont a borára gondoltam, ami olyan volt szinte mint az ecet. Salátát meglocsolni vele ideális, és a sör is jól csúszik rá.

F. Marci (31)

A cikk még nem ért véget, lapozz!

Szólj hozzá!